Először is: A Színitanházban beindult az élet, mármint ami a design II. osztályát érinti - készülni az avatásra, darabnál segédkezni, meg megkaptuk a féléves tervezés feladatot is, amit egyáltalán nem bánok mert olyan művön dolgozgatok amit szeretek, Sékszpír Makrancos hölgyén... De hiába élvezem amit csinálok egy valami a bánat mélységes bugyrába taszít...az hogy alig találkozok a párommal. Minden percben hiányzik. 
Bárcsak itt lehetne velem... most is több mint egy hétig nem találkozunk, és csak egy fél nap jut egymásra. És nem azért mert én nem tudok időt szakítani, mert rá bármennyi időt szentelnék...csak ő is elfoglalt...talán túlzottan is...de nem önzőzhetek, annyi időt kell beosztanom amennyit kapok...
Szóval most ennyi...Rosszkedvűen folytatom a tanulást...Pussz mindenkinek! C.V.C
